Kritika

"Festô vagy grafikus? Mindkettô. Hiszen függetlenül attól, hogy tussal, szénnel, vízfestékkel, pasztellkrétával vagy olajban jelenítette meg művészi elképzeléseit Veresspál, egyaránt azon az évtizedek hosszú során át következetesen alkalmazott, alapos tudást igénylô művészi nyelven tette, amelynek alapjait a kolozsvári fôiskolán sajátította el, és adta tovább nemzedékek hosszú sorának, Miklóssy Gábor tanársegédjeként is. Nem véletlen hát, ha elsôsorban a figuratív festészet híve volt, bár az utóbbi esztendôkben az absztrakt irányába is nyitott. 2002 januárjában, a Gy. Szabó Béla Galériában megrendezett legutolsó jelentôs egyéni tárlata, amint arra annak idején is uttitleam, egyfajta útirajz volt. Most már akár életútja összegezésének is nevezhetném, hiszen a műtermében együtt összeválogatott munkák szinte naplószerűen követték nyomon az ország-világjáró művész barangolásait, élményeit. Közvetlen környezete, a kincses város más-más formában, de mindegyre visszatérô kincseinek művészi megjelenítésétôl a távolabbi vidékekig terjedt a skála. A zömében pasztellkrétával, "a leghordozhatóbb" technikával készült valóságízű, de sajátos művészi feldolgozásban jelentkezô patinás építészeti remekek azt a hangulatot is sejtették, amely a művészt az alkotás pillanatában hatalmába kerítette. Veresspál ott helyben szerette rögzíteni úti élményeit. Ez a frissesség, ez az életesség, ennek az elsôdleges élménynek, a pillanatnyi hatásnak az erôteljes varázsa árad szinte valamennyi munkájából. Tájképeinek kékjei és zöldjei a tematika függvényében alakulnak sejtelmes-könnyeden, gyöngéden szerteomló zöldes derengésekbôl, alig zöldekbôl haragos zöldekké, halvány kékekbôl a szürke megannyi árnyalatát is felvonultatva mélykékekké. Az olyan művész festôi megnyilatkozásai ezek, aki együtt él, együtt lélegzik a természettel. Ez a mindig más kék és zöld elmaradhatatlan tartozéka munkáinak, készüljenek azok a képzôművészeti szempontból patinás nagybányai tájakon, Szárhegyen és közelében, Kalotaszegen, a Mezôségen, Dobrudzsában, a Székelyföldön, a Hortobágyon vagy a berekfürdôi panzió környékén. De amennyire jellemzô ennek a két színnek az uralma Veresspál festészetében, annyira jelentôs a fény jelenléte is munkáiban, amely kiteljesíti a színek, az árnyalatok játékát. Békesség és megnyugvás árad festményeibôl, grafikáiból. Csodálat, áhítat és festôi alázat a legtökéletesebb alkotás, a Természet és az emberkéz teremtette tárgyi valóság iránt. Legyen az építészeti műremek, vagy aprócska, lerobbant zsupfedeles házikó, csűr, szerény paraszti udvar, kopjafás, dűlöngô falusi temetô. "

Németh Júlia